Libratus: Elnök úr, mi is történik Romániában? Ki érti ezt?
Tamás Sándor: A romániai alkotmánybíróság döntését, amellyel eltörölte az államelnökválasztás első fordulójának eredményét, és azzal a második fordulót is, itthon és nemzetközi szinten is mindenki megütközéssel fogadta. Hogy megértsük, hogyan működik ez az ország, ismerni kell néhány alaptételt. Az első: ahol gyenge a politikai vezetés, ott más struktúrák veszik át a hatalmat. Olaszországban egy időben a maffia, Dél-Amerikában a katonai junták vették át a hatalmat, és ugyanezt látjuk Szíriában, ahol különböző vallási csoportok ragadták meg a hatalmat.
Libratus: Azt állítja, hogy nem a román kormány vezeti Romániát?
Tamás: Én csak azt mondom, hogy Romániában gyenge a politikai berendezkedés. Ezért mindig különböző struktúrák próbálják átvenni az irányítást. Ez lehet akár belső szolgálat, akár külföldi befolyásolás.
Libratus: A második tétel?
Tamás: Románia rendkívül jelentős helyzetben van geopolitikai szempontból. Oroszországnak és a NATO számára is nagyon fontos, hogy hatással legyen Románia politikai életére. A mostani választások kapcsán sokan beszélnek arról, hogy Oroszországból volt erős ráhatás, és abból kiindulva, hogy Románia nagyon elkötelezett NATO-tag, Washington irányából is kellett legyen komoly politikai hatás.
Libratus: Ön szerint tehát Romániában Oroszország és az USA politikai csatát vívnak?
Tamás: Románia esetében ennél régebbi törésvonalról beszélhetünk. A Huntingtoni törésvonal (Lábjegyzet: Huntington, The Clash of Civilizations) mentén ez a térség többszáz éves kulturális csatatér, és e mellett a jelenlegi geopolitikai kontextusban kifejezetten exponált politikai harctér is.
Libratus: Van harmadik tétel, ezeken túl?
Tamás: Románia túl fiatal állam ahhoz, hogy itt egy konszolidált államigazgatás működjön. Csak 34 éve van demokrácia, a korábbi kommunista időszakot nem lehet modern államigazgatásnak tekinteni. És azelőtt sem volt Románia egy jól szervezett ország. A két világháború közötti időszakban királyság volt, és többször teret nyertek a szélsőjobboldali erők. 1918 előtt pedig Románia nem létezett ebben a formájában.
Tehát összegezve: Romániában nincs tapasztalt államigazgatás, amely tudná kezelni a váratlan helyzeteket, vagy amely békeidőben tudná megfelelően működtetni az országot.
